Újat vagy használtat?

A csempék többször is felhasználhatóak kályha építésére (feltéve, hogy nem törtek szét és nem mosták le őket benzinnel és egyéb jó illatú háztartási mosogatószerrel).

Mi a különbség a használt és az új csempe között?Vajszínű cserépkályha

Kezdem az új csempével. A napjainkban kapható hazai gyártású csempék között kedvünkre válogathatunk. Amit technikailag meg lehet valósítani egy kályha esetén, ahhoz mind meg vannak a megfelelő csempék. Párkányok, frízek, motívumos, különleges formájú darabok, melyeket egyforma színben tud megvenni az érdeklődő. Ő alakíthatja a formáját, a méretét, és a színeket is variálhatja. A méretpontosság miatt a végső esztétikai élmény tökéletes lehet. Ha esetleg sérül a kályha, a vásárláskor előre gondolkodó ember előhúzza a fiókból a tartalék csempét és orvosolhatja a bajt. Nem utolsó sorban az új anyag még teljes erejében van, nem fáradt el a helytelen tüzelés során. Garanciával vásárolható meg.

Ezek voltak a pozitívumok. És, hogy mi a hátránya? Egy van, mégpedig az ára-legalábbis a használt csempékkel szemben.

A használt csempe olcsó. Pár tízezer forintért vehetünk egy kályhára való bontott anyagot. A mintája, a színe nem biztos, hogy olyan, mint álmainkban. Az anyag minőségéről pedig nincs is információnk ebben az esetben. Ha pótlásra van szükség, kicsi az esély, hogy találunk öreg kályhásoknál elfekvő, ép darabokat. Bontott anyagokból kis pénzbőlMivel a cserépkályha egy darabokból összerakott egység, így a csempék is arra a helyre lettek becsiszolva, ahová eredetileg beépítették őket. Ha bontáskor a csempéket nem számozták be, csak hosszas keresgélések után lehet esztétikus sorokat kialakítani belőlük.

Mivel a szocialista időkben a hazai csempegyártás sem a méretpontosságról volt híres, nehezen találunk igazán egyforma minőségű anyagot. Jellemzően az akkori építtetők örültek, ha másod-, vagy harmadosztályú anyagot tudtak szerezni a gyártóktól. Ezek méretükben és színükben is jelentősen eltér(het)nek egymástól, ami meggátolja az esztétikai élmény kiteljesedését. Ugyanakkor az említett időszakból származó elem választék nagyon szegényes. Sima párkányokat és lábazatokat találhatunk (azt is hosszas keresések után), melyekből nem lehet csodát varázsolni.

Nos, ezeket tudomásul kell vennie a leendő tulajdonosnak, mielőtt döntene. Kétségtelen, hogy a pénztárca szabja meg leginkább a végső döntést, de jusson eszünkbe, hogy egy olyan beruházáson töprengünk, melynek eredményét esetleg 15 évig fogjuk nézni nap, mint nap a lakásunkban.