A leginkább szembe tűnő anyag maga a csempe, mely az egész kályha stílusát, hangulatát meghatározza. Ennek anyaga kerámia, melyet kétszer égettek ki magas hőfokon.Árát a belefektetett sok kézi munka határozza meg. 
Minőségi osztályokba van sorolva a gyártás után, mely a méret és a szín eltérések miatt differenciálódik. Egy jól elkészített csempe akár évszázadokig is használható, megfelelő gondosságot feltételezve.
A kályha másik fő alkotó eleme a samott, melyet tégla és lap formában építenek be a füstjáratok kialakítására. A samott kerámia őrlemény összepréselve, szintén magas hőfokon égetve. Tartósan hőálló, de ha a kályhát újra építik, a használt samott anyagot már nem szabad felhasználni! Mivel ez az anyag van leginkább kitéve a nagy forróságnak, törvényszerű, hogy ez megy tönkre leghamarabb. Kiváltásával nem érdemes próbálkozni, mert a kályha élettartama csökken és esetleg a csempék megsínylik a gyengébb anyagok által rájuk támadó forróságot. Ára a tűzállósága miatt magasabb, mint egy hagyományos agyag tégláé.
A fenti anyagokat pedig agyag és homok keverékéből álló sárba ágyazzuk. Ez a legmegfelelőbb, kellően rugalmas kötőanyag a kályhák építéséhez.
A csempéből készült falat belülről két réteg tetőcseréppel béleljük ki, hogy a csempéket megóvjuk a túlhevüléstől és, hogy növeljük a hőtároló tömeget.
A tűz majd egy vas öntvény rácson, a rostélyon fog égni. A rostély szimpla szürke öntött vas, ára nem túl borsos. Mivel ezt az alkatrészt is közvetlenül éri a tűz, egy idő után deformálódik és cserélni kell.
A kályha műszakilag nagyon fontos, de esztétikailag sem mellékes része az ajtó. Egy, vagy két ajtót láthatunk egy kályhán, attól függően, hogy a kályha csak fa, vagy esetleg szén tüzelésére is szolgál-e. Az ajtók anyaga szintén vas öntvény (ritkán sárgaréz), különböző felületkezelésekkel díszítve. Mivel szintén közel állnak a tűzhöz, az ajtók is fokozott igénybevételnek vannak kitéve. Áruk méretük és díszítettségük függvényében változik.