Kezdjük a használt csempékkel! Háztól, kéz alól is lehet csempét venni, jóval olcsóbban, mint a boltban az újat –erről már beszéltünk. A hozzá nem értő viszont nagyon melléfoghat, ha olyan minőséget, vagy téves mennyiséget vesz meg, amiből esetleg egyetlen darabot sem fog tudni felhasználni. A laikus számára a csempe szép barna, vagy zöld. A szakember pedig rögtön kiszúrja rajta a hibákat és óvatosságra inti a vevőt. Ne sajnáljuk az időt és a pénzt, hogy egy kályhást magunkkal vigyünk a használt csempék mustrájára! Lehet, hogy az árból alkudni is tudnak majd együtt és akkor már nem is került sokba a szakmai segítség. Azt pedig elkerüljük, hogy a rossz minőségű csempe miatt a kályhás magasabb munkadíjat kérjen. (Használt autó vásárláskor is hívunk egy szerelőt, aki minket képviselve megtekinti és kipróbálja a kiszemelt kocsit, ugye?)
Az elmúlt pár évben ütötte fel fejét egy jelenség, mely már az Interneten terjed és sok bosszúságot fog még okozni a kályhát építtetők körében. Ez pedig a Romániából behozott kályhacsempék dömpingje. Nem politizálok, és nem futok tiszteletköröket, leírom az előnyét és a hátrányát ennek a történetnek:
A román kályhacsempe előnye: olcsó. Igen, itt egy pont volt. Mert semmilyen más előnye nincs!
A román kályhacsempe hátránya:
- a méretpontossága gyalázatos
- a sarkok nincsenek egy síkban (olyan, mintha egy asztalra fektetett papírlap egyik sarkát megemelnénk)
- sérülés, átépítés esetén kicsi az esély a pótláshoz szükséges csempék beszerzésére
- magyar ízléstől távol álló forma- és színválaszték
- máz hibák (minden fajtája, ami csak előfordulhat)
- törékeny, morzsolódó anyag, ami megnehezíti a beépítésnél a faragási, csiszolási fázisokat
- mészkukacok az anyagban, melyek nedvesség hatására aktivizálódnak és a kályha úgy néz ki, mintha belelőttek volna puskával
- nem kapunk rá garanciát (ha mégis, ki tudja azt érvényesíteni pl. nyelvtudás híján, vagy ki fog utazgatni?)
A fentiekben leírtak ellenére sokan vesznek román (és itt tegyük hozzá: az ukrán csempe esetenként még rosszabb!) anyagot. Értem, hogy a pénz nagy úr, de gondoljunk bele, hogy a rossz minőségű anyag miatt a kályhás több munkadíjat fog elkérni, mert szenvednie kell majd az építés során, hogy a vacakból valami értékelhetőt alkosson. Az építéshez szükséges többi anyag pedig úgyis kell, tehát csak a csempén tud fogni valamennyi költséget az illető. És utána nézi majd egy évtizeden át a kompromisszum szülte kályhát, ami talán már a megépítéskor sem fog tetszeni neki.
A román öntvény ajtókról is csak azt lehet elmondani, hogy hasonló a minősége, mint a csempéké és ráadásul még ki is spórolják belőle a vasat. Tehát nagy valószínűséggel az átépítés során (4-6 év múlva) az ajtót már nem tudjuk újra felhasználni, mert szétég a melegtől. Igen, rövidebb az élettartama a román anyagnak ezért hamarabb kell átépíteni majd a kályhát, és ha ezt évekre vetítjük, megint rájövünk, hogy az olcsóbb: drágább.
Nem szokásom szlogeneket felhasználni, de pár éve olvastam egy frappánsat, mely idevágó: „A rossz minőség okozta keserű szájíz tovább tart, mint az olcsó ár miatt érzett boldogság.”
És talán még egy érv: magyar otthonba vásároljunk magyar kéz alkotta terméket, ezzel is a magyar kézművesipart támogatva és elismerve!