Mielőtt bárki meggondolatlan vásárlásokba kezd, nem árt, ha tisztáz pár kérdést; először is saját magával. Mit szeretne a tüzelő berendezéssel elérni? Csak látványt, vagy csak fűteni? Netán mindkettőt egyszerre? Mennyi ideje van a fűtésre? Milyenek a család időbeosztásai, lakáshasználati szokásai?
Látszólag üres kérdések, de pár sorral később az olvasó belátja majd, hogy ezek határozzák meg a készülék kiválasztásakor a döntést.
A kandalló egy heves égést biztosító, a helységet gyorsan felfűtő, látványos készülék. Két fő fajtája a nyitott és a zárt tűzterű verzió.
A nyitott kandalló a régi főúri kastélyokban volt divatos fűtő berendezés, kosztümös filmekben láthatunk ilyeneket. Működése nagyon gazdaságtalan, mert az eltüzelt fának a legjobb esetben is csak a 15-20 %-át használja a helység felfűtésére. A többi meleg a hatalmas kéményen keresztül (mert az aztán kell neki ahhoz, hogy üzemeljen) a szabadba távozik. Ezen felül fennáll a veszélye, hogy a tűzből kipattanó szikrák, égő fadarabok meggyújtják a környező padlót, kárpitot, bútorokat. Használata tehát gazdaságtalan és folyamatos felügyeletet igényel.
A zárt tűzterű kandalló már sokkal gazdaságosabb, hiszen akár 80%-os hatásfokkal is üzemelhet. Arról ismerjük fel, hogy ajtaja van; e mögött ég a tűz. A szabályozásoknak köszönhetően kötelező a névleges teljesítmény feltüntetése a terméken, mely az átlag üzemelés során leadott teljesítményt jelöli. Ha ezzel az adattal találkozunk a készülék papírján, akkor bizalommal lehetünk a termék iránt.
A szikrák kipattanásától sem kell tartanunk és a lakást belengő füstszag sem lesz jelen, ha a kéménybe egy szép napon befúj a szél…
A zárt kandallók anyaga hegesztett kazán lemez, vagy vas öntvény. Ajtajuk hőálló üvegből készül. Füstcsövük a tűztér felett azonnal be van kötve a kéménybe, így az elégetett fának a hője ismét nem hasznosul teljesen a lakásban (megint a nagyvilágot fűtjük).
Ha már megemlítettem a kéményt: a kandalló vásárlás előtt győződjön meg mindenki a rendelkezésére álló kémény méretéről! Ha nem elegendő a kürtő mérete, a készüléket nem szabad rákötni a kéményre! Ne vásároljunk gombot, majd utána a kabátot!
Jellemzően 16 cm átmérőjű kéményt igényel a legkisebb kandalló is (kör keresztmetszet átmérőjét kell ez alatt érteni). Ez kb. 200 cm2, mely téglalap keresztmetszetű kéménynél min. 12X17 cm oldalhosszt jelent. Sajnos az elmúlt 40 év építési gyakorlata során ritkán épültek ekkora kémények a családi házakba. Leginkább csak a kazán közelében volt ilyen öblös füstcsatorna. Régebbi házakban szerencsénk lehet egy elbontott szobai kemence meghagyott kéményével.
A kandalló működése során a begyújtást követően hamar felmelegszik a készülék, hiszen 50-300 kg az összsúlya. A körülötte áramló levegőt hamar felmelegíti a közel 500 Celsius fokos tűztér és füstcső. Hirtelen meleg lesz a lakásban, talán már túlságosan is. Ekkor ajtót, ablakot nyitunk, hogy kimenjen a plusz meleg. Amikor a tűz kialszik, a készülék hamar kihűl, lévén, alig van tömege, mely a hőt eltárolta volna. Ilyenkor jól jönne az a meleg, amit az ablakon kiengedtünk…
Ahhoz, hogy a kandalló folyamatosan egyenletes meleget adjon, folyamatosan kell benne tüzelni. De ki fog felkelni hajnal 2-kor tenni még pár darab fát a tűzre? És, ha reggel az egész család elmegy otthonról, mi lesz a fűtéssel?
Egyes gyártók készítenek a tűztér és a kémény közé építhető „füstjárat” elemeket, melyek segítségével több meleg nyerhető ki a füstgázból, mielőtt az a szabadba távozna. Ezek az elemek azonban nem bírnak akkora hőtároló kapacitással, mint egy cserépkályha több mázsás tömege.
Összefoglalva: a kandalló annak jó választás, aki hamar szeretne meleget, jobbára csak kiegészítő fűtésként és a tűz látványa is fontos számára.
Amit folyamatos használattal pluszként írhatunk a kandalló javára az, hogy a meglévő központi fűtés rendszerre lehet csatlakoztatni a vízteres változatait és így rásegíthetünk a lakás többi helységének fűtésére is (optimális esetben teljesen kifűthető vele a ház). Beépítése előtt minden esetben érdemes épületgépész szakember és megbízható fűtésszerelő véleményét kikérni és őket bízni meg a munkák elvégzésével (már ami a két fűtésrendszer összekapcsolását illeti). Ne feledjük: az ilyen készülék önmagában több százezer forint és az sem mellékes, hogy a lakásunk kigyulladhat, vagy elázhat egy hanyag kivitelező munkája után!
A kandalló előnye tehát: gyorsan meleget ad és a vízteres változattal radiátorokat fűthetünk vele.
A kandalló hátránya: gazdaságtalan működés, nagy kémény igény, nincs hőtároló tömege.
A cserépkályha egy lassan felmelegedő, a meleget magába szívó, majd azt egyenletesen, lassan kisugárzó készülék. Az égés kevésbé hevesen játszódik le benne, mint a kandallóban
Tekintve, hogy az égés nem olyan gyors; a kémény sem kell, hogy nagy legyen. Egy 14X14 cm-es kürtőjű, hagyományos falazott tégla kéményre nyugodtan ráköthetjük a legtöbb normál méretű kályhát (a nagyobb teljesítményűeknek persze nagyobb kémény kell).
A cserépkályha hatásfoka 80% felett van, persze csak akkor, ha előírásszerűen van megépítve. A tüzelőanyag fogyasztása jócskán kevesebb, mint a kandallóé.
A cserépkályha jellemzően annak a helyiségnek a fűtésére szolgál, ahova építették. Praktikus lehet két helység közé a falba építeni, így két légteret fűt egy időben.
Anyaga kerámia csempék, agyag, homok és égetett tetőcserép. A kályha „titokzatos” része a füstjárat, melyet téglákból kell felépíteni, míg a tűzteret samottból alakítják ki. Vasból készült alkatrészek is találhatóak egy kályhán: a tüzelő és a hamu ajtó, illetve a rostély, melyen a tűz ég.
Térjünk vissza egy pillanatra a füstjáratokhoz! Mi is ez és mi szükség van rá?
Említettük, hogy a kandallóban a cél a gyors hőleadás. Ehhez gyors égésre van szükség, ami nagy füstgáz-képződéssel jár. Ezt a rengeteg füstöt gyorsan el kell vezetni az égéstérből, hogy ne akadályozza az égés további folyamatát. A kéménybe engedett forró füst viszont energiapazarlás is egyben.
Na, a cserépkályhában pont a füstben lévő hőenergiát nyerjük ki és raktározzuk el a kályhában. Egy kis fizika: Minden anyagnak van hőelnyelő képessége. Amennyi hőt képes elnyelni, annyit képes kisugározni. Tekintve, hogy a célunk nagy mennyiségű hő elraktározása, ehhez jó sok elnyelő tömeget kell beépíteni a kályhába. Ez a tömeg a több mázsa összsúlyt képviselő csempe, az agyag, a cserepek, a samott téglák. Nagyon durva számítás szerint a kályha külső felületét figyelembe véve 1 négyzetméter felület 170-200 kg súlyt takar a szemünk elől.
Gondoljunk bele, hogy egy kétajtós ruhásszekrény nagyságú kályha tömege elérheti a 15-20 mázsát is!
Ha ezt a tömeget egyszer felmelegítjük, az nagy’ sokára fog csak kihűlni. De közben egyenletesen adja majd le a meleget. Ez a finom, egyenletes hőleadás a leginkább felhasználó-barát a fatüzelésű készülékek palettáján. Élettani szempontból is a sugárzó meleg a legjobb a szervezet számára és a cserépkályha pont így adja le a hőt. És ezt a sugárzó hőt elevenítjük fel emlékeinkben a nagymama kályhájáról; ez a „varázslatos” meleg.
Egy felfűtés után akár 12 órán át is adja a meleget a környezetének. Ha utána ismét begyújtunk (a még langyos kályhába), akkor megspóroljuk a felfűtési idő nagy részét.
A felmelegedés és a kihűlés folyamatos hőtágulásokat okoz a kályhában, és igénybe veszi az anyagot, melyből felépült. Ezért a kályhát még szakszerű, kíméletes használat esetén is teljesen újra kell építeni 10-15 év elteltével. Ezt sokan hátrányként értékelik, de ne feledjük: lehet, hogy ennyi idő elteltével már meguntuk a látványát és lecserélnénk egy nekünk jobban tetsző csempe garnitúrára. És nem mellékes, hogy a régi csempéket el tudjuk adni, hiszen azokból még ismét lehet építeni. (itt persze ármódosító lehet a használtság foka és a pillanatnyi divat a csempék mintáját illetően).
Itt térek ki egy speciális anyaggal kapcsolatos tényre:
Létezik olyan kályhás habarcs, mely magas hőállóságú és gyorsan köt, tehát az építés sokkal gyorsabb folyamat, mint az agyaggal történő összeállítás. Ebben az esetben a kályhánk élettartama megnövekszik, mert ez a kötőanyag nem fárad el. Persze a tüzelés szabályait áthágva magunk tehetjük tönkre a kályhánkat. És fontos tény, hogy a csempéket soha többé nem tudjuk majd felhasználni újabb építésre, mert a habarccsal összeállított csempéket csak szétverni lehet bontás során.
A cserépkályha kevés törődést igénylő, bár sérülékeny szerkezet. Kerámia külső felülete könnyen „leverődik”.
Összefoglalva:
A cserépkályha hátránya: Nagy súlya miatt nem építhető akárhova, sérülékeny a burkolata, 10-15 évenként át kell építeni, hosszú a felfűtési idő és csak azt a helységet fűti fel igazán, melyben áll.
Előnye: Kis kémény igény, takarékos használat, egyenletes hőleadás, átépíthető.
Remélem, ezek az alap információk segítettek az elhatározásban, hogy kandalló, vagy csempekályha mellett döntsön! Ha kételyei, kérdései vannak, bátran forduljon hozzám!
Ha tehát Ön amellett dönt, hogy ilyen készüléket építtet, akkor vágjon bele a következő oldalak tanulmányozásába, ahol -reményeim szerint-minden alapvető tudnivalót összegyűjtöttem a kályhákról! Ha Ön kandallót szeretne, akkor bővebb ismeretek beszerzése ügyében javasolom a személyes beszélgetést.
Lássuk hát, mi fán terem a cserépkályha!