Az égéshez szükséges levegő

Azt tudjuk, hogy az égéshez levegőre van szükség. Ezért a kályhánkon szabályozó nyílásokat találunk az ajtókra szerelve. Amikor a kályhában ég a berakott tüzelő, nagyon sok levegőt fogyaszt. Nem is gondolnánk, mennyit! Tányéros-párkányos cserépkályha Egy átlagos kályha óránként több tíz m3 levegőt is átpumpál magán. Ennyi levegő jellemzően nincs a helységben, ezért oda kell vezetnünk valahogyan. Régen ezzel nem törődtek, mert az ablakok és ajtók résein be tudott áramolni ez a mennyiség. Volt is deres küszöb és ablak-könyöklő a nagy légáramlástól! Napjainkban azonban a fokozott légzárású nyílászárók nem engednek be szinte semmilyen levegőt.Így más módon kell az égéshez szükséges levegőt biztosítanunk. Mondhatnánk, hogy résnyire nyitjuk az ablakot, amíg ég a tűz. Ez kissé megmosolyogtató megoldás, hiszen pont a hideg miatt fűtünk, nemhogy még be is engedjük egy nagy résen át!

Mi lehet a megoldás? Légszelep, szellőző cső, mely a falba, vagy a mennyezetbe építve biztosítja a lakáson kívüli levegő beáramlását. Lehet kézzel zárható, vagy automata is, bár ez utóbbi jóval drágább megoldás.

Ha lehetőség van rá, a levegőt közvetlenül a kályhába kell bevezetni csövön keresztül. Így a beáramló levegő nem fogja a helységet hűteni és biztos, hogy a kályhánk annyi levegőt szív be, amennyi kell neki.

A másik ok, amiért a levegőt be kell vezetni az, hogy a kéményben áramló levegő (füst) egy gravitációs jelenség. Ha a kémény szívó hatására a levegő eltávozik a helységből és nincs utánpótlása, akkor az égés és a füst áramlása lelassul, vagy leáll. A kályha füstölni kezd a lakótérbe és akár meg is fulladhatunk.