Napjainkban újra felfedezzük a régi fűtési módszereket, melyeket – méltatlanul – elfeledtünk. Úgy huszonöt évvel ezelőtt kezdődött, hogy a kényelmes gázfűtés kiszorította az otthonokból a csendesen duruzsoló cserépkályhát és a hangosan pattogó kandallót. 
Mert utóbbiakkal piszok, por, hamu van a lakásban és a fát is fel kell hasogatni és behordani. Macerás, valljuk be! Pont ezért szavaztak sokan a gázra, mely karbantartást csak kis mértékben igényel; kényelmes és tiszta a használata.
De vajon egy emberöltő elteltével fogunk-e olyat mondani az unokáinknak, hogy: „olyan szép volt az a radiátor”, vagy, hogy: „odabújtunk a konvektorhoz”? Ugye, megmosolyogjuk ezeket a szavakat? Miért? Mert a konvektor és a radiátor egy személytelen tucat termék. A funkcióját ellátja (jó esetben), de azon kívül semmilyen plusz élményt nem ad. Nincs „varázsa”!
A kandallók és a cserépkályhák mind egyedi, kézzel készített iparművészeti alkotások. A tulajdonos igénye, ízlése szerint formálhatók, árulkodnak gazdáikról és sok kellemes emlék fűződik hozzájuk a használatuk során. Nem utolsó sorban örökölhetőek is, hiszen helyes használat esetén akár generációkat is szolgálhat egy-egy példányuk.
Aki ült már csempekályha mellett, az tudja, hogy semmivel nem lehet összehasonlítani az ott érzett meleget. És az ember ősi igénye, hogy a melegséget sugárzó tűzhöz vonzódik. Ültek már egy nyári estén, az udvaron szalonnasütés után a tűznél?
Egy idő után mindenki elcsendesedik és megpihenteti szemét a táncoló kis lángokon, s észreveszi, hogy mások is így tettek körülötte. Ez a tűz látványának és melegének varázsa.
Ahhoz, hogy ezt a varázst a saját otthonában érezze egy kandalló, vagy egy cserépkályha mellett, hosszú út vezet.A tervezéstől a megvalósulásig és még azt követően is sok dolog van, mellyel tisztában kell lennie minden kályhatulajdonosnak. Kérem, olvassa el ezt a tájékoztatót, mely hasznos tudnivalókkal szolgál a kályhaépítésen gondolkodónak és talán azok is találnak benne új információt, akik már régóta kályhatulajdonosok!